Pagonyi Adrienn EV.

Mezítláb (vagy inkább túracipőben) a parkban

Mindenki emlékszik 2020. március 16-ra, amikor elhangzott a bűvös mondat, hogy innentől kezdve létezhetünk pizsamában.  Úgy két évig.  Jobb híján digitalizálódott minden, beköszöntött és normává vált a home-office, az online ügyfélfogadás és nagyjából egyetlen kikapcsolódásként maradt a természet, a kötelező távolságtartás megtartásával.  Az is sétált, aki korábban nem.  

A szerencsésebb, vagy inkább a bátrabb coachok is éltek a lehetőséggel, a Duna-parton, a Bikás parkban, vagy épp a Normafán rótták a köröket, amikor tehették, mások ültek a képernyők mögött és onnan tértek vissza a normális kerékvágásba, a fotelek kényelmébe.  Kivéve az outdoor, kicsit erőltetett fordításban természet coachok.  Ők maradtak a kapta-, illetve tölgyfáknál és tanították a következő generációt, így engem is.  

Budai lányként, Carrie Bradshaw nyomdokaiban tűsarkon lépdelve indultam neki a képzésnek, hogy a topánkát bakancsra cserélve térjek vissza – szó szerint – a gyökerekhez és imádtam minden percét. Kint lenni, majd apránként ügyfelet kivinni. 

A természet coaching előnyei

A természetben lelassulunk – hegynek felfele meg aztán különösen, bár a természet coaching ülés, illetve séta nem teljesítménytúra, maximum finom emelkedés kíséri –  apránként kiürítjük az elménket, és megérkezünk önmagunkhoz. A fák között nem számít, hogy kik vagyunk, mivel foglalkozunk, kivel voltunk (nem épp) kedvesek, vagy épp hány kiló plusz súlyt cipelünk, és most nem a hátizsákra gondolok.  Lehetünk azok, akik vagyunk, ítéletmentesen.  

A zöldben felébrednek az érzékeinket, kinyílik a tér és éberebbé válunk.  A kérdésekre már kevésbé agyból, kikövetkeztetésből keresünk választ, hanem közelebb kerülünk a tudatalatti működésekhez. 

Kép: saját

A természetben minden beszél hozzánk, ráadásul – ellentétben Krúdy Gyula Álmoskönyvével, ahol a kígyó beteg embernek mindig ugyanaz és sosem jó – mindenkinek mást jelent.  A szimbólumok, legyen szó kidőlt fáról, a levelek között átszűrődő napsugárról, vagy épp az eldobott zsebkendőről, arra a problémára, kihívásra reflektálnak, amik éppen dolgoznak bennünk.  Amíg az egyik embernek lehet fel sem tűnik az öreg, korhadt fa, addig a másiknak jelentheti a biztonságot, mert tapasztalatot lát bele.

Az erdőben “csak” létezünk és a megfigyelés által visszakerülünk a jelenbe.  A környezet átölel, kisimítja az összekuszált idegrendszert, nyugodtabbak, energizáltak leszünk.  Az élettani hatásokról számtalan kutatás létezik, ami csökkenő stresszről és vérnyomásról beszél.  És mindezt, ha elég bátrak vagyunk még tovább is fokozhatjuk.  Nem sok, csak húsz percre kibújni a cipőből, letenni a lábunkat a talajra, leföldelni magunkat és kicsit visszatalálni ahhoz a természetes állapothoz, ősi kapcsolathoz, amit a Martens bakancsok korában elvesztettünk.

Mindeközben sétálunk.  Szó szerint és átvitt értelemben is haladunk.  Az ösvények nem csak a lábunkat viszik célba, de szimbolizálják az életünk útját is.  A természet minden millimétere változik, nagyjából csak annyi bizonyos, mint amit Micimackótól megtanultunk, hogy a “hupa után mindig hepe jön. És még sohasem fordult elő a világon, hogy hepe után hepe, és hupa után hupa következett.”.  Ez pedig új inspirációkra, felismerésekre ad lehetőséget.  

Hogy mikor gyere velem sétálni?

  • Ha szeretnél változtatni, de nem tudod, hogyan kezdj neki.
  • Ha van egy célod és keresed hozzá az utat.
  • Ha enervált vagy, nem tudsz aludni, esetleg kacérkodsz a gondolattal, hogy kiégtél, de legalábbis jó úton haladsz felé.
  • Ha konkrét problémád van, amire ránéznél teljesen másként, mert úgy érzed, megrekedtél.
  • Ha tudod, hogy több van benned, csak még nem tudod, mi az.
  • Ha vennél egy nagy levegőt.
  • Ha arra vágysz, hogy visszatalálj önmagadhoz.

Ha kíváncsi vagy, hogy az outdoor coaching hogyan tud Téged támogatni, írj, hívj és ránézünk együtt.

Ma medve lennék…

Az ilyen hideg, szürke napokon, azt hiszem, szeretnék medve lenni.  Télire vastag bundát növesztenék, ez most is megy amúgy, de

Létezz önmagadként!

Hát köszi… Önmagadként létezés.  Mi van akkor, ha ez nem egy újabb meghatározás magadról? Inkább egy tér, lehetőség, ahol nem

A pénz beszél…

Állj meg egy pillanatra és nézz mögé! Ha a pénz egy ember lenne, egyáltalán hajlandó lenne veled egy asztalhoz ülni,

Terveztem neked egy új évi programot!

Ez a tíz hét most csak rólad fog szólni! Tíz hét, ahol mindent megkapsz, hogy ne csak álmodd, de éld is álmaid életét. Tíz hét, ami után semmi sem lesz olyan, mint annak előtte.