Pagonyi Adrienn EV.

Kik vagytok ti, fiatalok?

“Úristen, de helyesek!”  Nagyjából ez volt az első reakciónk hasonkorú kolléganőmmel, amikor besétáltunk adott egyetem szakkollégiumába, hogy két maréknyi Z generációs fiatallal beszélgessünk arról, hogy miben is van elakadásuk, miként tudja egy team coaching ülés támogatni őket.

Közvetlenség, cenzúrázatlan, már-már nyersességbe hajló őszinteség, lelkesedés és határtalan nyitottság.  Ezek a jellemzők szerepeltek az első diagnózison.  Csiszolatlan gyémántok. Messze a túltrénelt menedzserektől, akik már mindent is tudnak együttműködésről, projektmenedzsmentről, vagy éppen kommunikációs stratégiákról.  Az elakadás innentől kezdve pont annyira volt megfoghatatlan, mint a napsugár.  Egy csapat csecsemőnek alig huszonévesnek, minden vicc, de legalábbis minden eszköz új, abba viszont akkora elánnal vetik bele magukat, hogy a team coaching során még az állunk is leesett.  A szokásos feladat, ami a leírás szerint tizenhat, a gyakorlatban tizennégy perc alatt teljesíthető, nekik alig kilenc perc alatt lett kész, majdnem tökéletesen.  

A team coaching folyamatban a Z generáció minden sztereotípiáját hozták és még sokkal többet is:

  • okosak voltak és gyakorlatiasak (valószínűleg azok is maradtak, így pár nap elteltével),
  • fejlett problémamegoldó képességgel bírtak,
  • jó figyelemmegosztás (hol egymásra, hol a telefonra) mellett. 

Hogy ők mit vittek magukkal az ülésről, majd a visszajelző kérdőívből kiderül, én azonban – közel sem reprezentatív minta alapján – ráeszméltem, hogy nincs itt kérem semmi látnivaló, kutatások, munkaadói rettegés a másik generáció(k)tól ide vagy oda. Mert mégis mi lesz, ha nincs csocsóasztal, babzsák, rugalmas munkaidő, meg home-office? Ennek egy részét amúgy is megoldotta az a bizonyos vírus, ezúton köszönjük. Az egyetlen valódi tényező, amit nem kellene elfelejteni, hogy a Z generáció tagjai szemérmetlenül fiatalok.  Van belőlük otthon három, így talán hiteles, ha kimondom, akkor is, ha csak az egyik érett (nagyjából) a munkaerő piacra. 

Ezek a fiatalok valóban nincsenek túltrénelve, nem tudnak még projektmenedzsmentről, időgazdálkodásról, kommunikációs stratégiákról, ellenben nyitottak és tisztelettudók, akkor is, ha tegeződnek. Kíváncsiak, hogy mit tanulhatnak az “öregektől”, leginkább magukról. Ideális esetben beépítik a látottakat, hallottakat, vagy (kis szerencsével csak magukban) kiröhögik és teljesen mást csinálnak.  Rácáfoltak arra a feltételezésre is, hogy nem jól kommunikálnak, azt is sms-ben, WhatsAppon vagy Messengeren és maximum emojikkal, amit aztán jól félreértenek.  Képesek voltak egymásra reflektálni, anélkül, hogy egymás torkának estek volna, sőt.  Megengedtek maguknak valódi, sebezhető pillanatokat a társaik előtt és tudtak úgy pozitív pletykálni, hogy még az én szemem is bepárásodott.

Hogy szabad-e három saját és nyolc-kilenc idegen “gyerek” alapján következtetni a teljes Z generációra?  Aligha.  Mégis, ha azt vallom, hogy a nézőpontom teremti a valóságomat (Tudom, tudom, rózsaszín a szemüvegem.  Meg a cipőm is néha, de az egy másik kérdés.), akkor haladjunk tovább kérem, nincs itt semmiféle látnivaló.

Aki nem csak team coaching esettanulmányt, hanem tudományosat olvasna róluk, kezdheti a Deloitte egy kutatásával.  Mondjuk itt.

Ma medve lennék…

Az ilyen hideg, szürke napokon, azt hiszem, szeretnék medve lenni.  Télire vastag bundát növesztenék, ez most is megy amúgy, de

Létezz önmagadként!

Hát köszi… Önmagadként létezés.  Mi van akkor, ha ez nem egy újabb meghatározás magadról? Inkább egy tér, lehetőség, ahol nem

A pénz beszél…

Állj meg egy pillanatra és nézz mögé! Ha a pénz egy ember lenne, egyáltalán hajlandó lenne veled egy asztalhoz ülni,

Terveztem neked egy új évi programot!

Ez a tíz hét most csak rólad fog szólni! Tíz hét, ahol mindent megkapsz, hogy ne csak álmodd, de éld is álmaid életét. Tíz hét, ami után semmi sem lesz olyan, mint annak előtte.