Állj meg egy pillanatra és nézz mögé! Ha a pénz egy ember lenne, egyáltalán hajlandó lenne veled egy asztalhoz ülni, vagy annyi megrögzött nézőpontod van róla, hogy inkább a szomszédban
Az ítéletek szerves részét képezik a valóságunknak. Úgy jövünk erre a világra, hogy nem ítélkezünk a körülöttünk lévő dolgok felett, aztán jól megtanuljuk, hogy is kell ezt csinálni. A pokolba
A sirályokat szerette. Vagyis inkább irigyelte. Elnézte őket, ahogy ülnek vele szemben a korláton, figyelnek, felreppennek, tesznek egy kört a Duna felett, aztán észak felé fordulnak, hogy az Országház előtt
Harminc nap. Ennyit adtam magamnak, hogy a hála témáját egy kihívás keretében körbejárjam. Illetve megéljem.
Csodadiéták helyett mi lehetne lehetséges, ha meghallanánk, mit is szeretne a testünk?
Hurrá, nyaralunk. Mi lenne, ha az agyunkat is szabadságra küldenénk mindeközben?
Vajon hány esetben mondunk, vagy éppen nem mondunk, nem úgy mondunk, hisszük, hogy mondunk, vagy mondanunk kellene nemet. Csak épp nem tesszük.
Bevallom, az elsőre nem emlékszem pontosan. Arra igen, hogy nagyon rottyon voltam, túl egy magánéleti válságon, a szívem darabokban, az elmém válaszokat keresve folyamatos pörgésben.
